NÉHÁNY SZÓT A FESTŐMŰVÉSZRŐL
BALÁZS ANNA
A viharsarokban születtem, talán ezért is lett egész életem ennyire
viharos.Két foggal jöttem a világra, mondták is az ismerősök: ez a kislány
szerencsés lesz az életben. Hát ez a jóslás csak a későbbi életem szakaszára lett
érvényes, mintsem az elsőre. A házasságaim nem sikerültek; pedig megpróbáltam
háromszor is. Végtére annyi előnyöm származott belőle, hogy megtanultam a
válásútvesztőjében eligazodni.Így háromszor is elvált lettem. Tehát a gyerek-kor
a megszépítő távolságból is csak rossz emlékeket idéz fel bennem, pedig jól
tudjuk, hogy nem hal meg mindaz ami elmúlik. Éppen a gyerekkori sebek még ma is tudnak
úgy fájni, mint mikor átéljük azokat. Bennem mindíg is tűz lobogott,
ki akartam törni, mindíg kerestem valamit.Nyugtalan voltam és feszült.Apámék sohasem
tudták, hogy a következő pillanatban mivel lepem meg őket.Eseménydús életet
éltünk.Motoroztam, ugrottam ejtőernyővel és vitorlázó repülős is voltam a
középiskoláim során. A feszültségeim csak akkor oldódtak, ha leültem rajzolni és
festeni.Tanáraim született tehetségnek tartottak.Sokat foglalkoztak velem, külön
órákat kaptam és rajzszakkörre is jártam.
Osztályfőnököm előkészített a Képzőművészeti Szakiskola
felvételijére.Rájöttem, hogy hivatásomnak csakis és kizárólagosan a festészetet
választom. Erre lett volna lehetőségem, mert a 280 jelentkezőből
36 tanuló került felvételre, amibe én is beletartoztam. Felvettek!Sőt kollégiumi
elhelyesést is igértek.
Sajnos az akkor még kialakult vélemény az én életemre is rányomta bélyegét, ami
úgy szól:a festészet nem lánynak való.Így történt, hogy a felvételi értesítőt
nem kaptam készhez. Ovónőképzőbe küldtek, ahonnan
két hónap múlva megszöktem.Majd iskoláimat majdnem felnőtt fejjel kellett
befejeznem, mert kihasználva az első randit korán férjhez mentem. Tovább bonyolódott
az életem.
Ebból a házasságból született egy gyermekem,ami feledtette velem a festészetet egy
időre.Házasságom zátonyra futott, amiből csak a fájdalmak maradtak számomra
ismerős emlékek.Ma már gyermekem, mint végzett jogász és családapa lett.Így van
két unokám:egy lányés egy fiú, aki már középiskolás.A jelek szerint a leány
unokám örökölte tehetségemet, így lesz aki tovább fogja vinni a stafétabotot.Az
én elmúlásommal nem hal ki a családi tehetség. Mivel fiam külön családban
lakik, 1982-től nős. Énmagányomból házasságba menekültem, ami tiszaviráú
házasságnak bizonyult.Pár nap leforgása alatt kiderült, hogy rosszúl választottam.
Elváltunk. Egyedül maradtam ismét.Utolsó munkahelyem Budapesten volt. A MÉM- nél
dolgoztam, mint termésbecslési előadó.Sajnos a magánéletemben volt egy tragédia,
így a nyolcvanas években annyira leépültem, hogy rokkantsági nyugdíjba kellett
vonulnom. Eddig nem igen volt időm a festészettel foglalkoznom, mert mondhatom, hogy
hétköznapi problémáim igen csak kimerítették teljes erőmet.Rokkant nyugdíjam nem
éppen tudta biztosítani megélhetésemet, így állást kellett, hogy keressek magamnak.
Másodállást vállaltam egy képkeretező műhelyben.Itt folytatódott végtére is
régi életem.Újra találkoztam a képekkel, mert igazi képeket dolgoztunk bele az
általunk gyártott keretekbe.
Csábítónak találtam az ötletet, hogy ismét meg kell próbálni újra
festeni. Ez az elhatározás nemsokáig váratott magára.1989.április hónapban a
húsvéti ünnepeim azzal teltek, hogy megpróbáltam egy képet festeni magamnak, amit
végtére is láttam a műhelyben(emlékezet után). Mikor ünnepek után bevittem a
műhelybe, munkatársaim nem akarták elhinni, hogy én festettem.Ez mégtöbb erőt
adott, hogy mostmár neki kell látnom és festeni kell.Olyan lettem, mint a megszállott,
nappal dolgoztam a műhelyben, mint asztalos, éjel meg festményeket készítettem.Nem
ismertem fáradságot.Megsokszorosodott az erőm! Újra fiatalnak éreztem magam, nem
éreztem a fizikai fáradság jeleit magamon. Októberben már volt 17 db képem, amit
azzal az ismeretségi körrel, amire szert tettem a műhelyben:sikerült lezsűriztetnem.
Mivel nem csak a képekkel találkoztam a műhelyben hanem festőművészekkel, akik
Szeged hírességei és igen sok szakmai segítséget nyújtottak további munkámban.
Ezúton szeretném mindezt Nekik megköszönni. Most már tudom, hogy téves
az az eszme, hogy veszélyes művészeti pálya(különösen nők számára), amit a régi
idősek vallottak, melynek én is áldozata lettem diák koromban.Gyönyörű hivatás,
mivel ezt nem lehet megtanulni, ezt a génjeivel a festő magával hozza, amit rólam is
állított egy szegedi nagy művész, aki 1992-es nagy kiállításomat megnyitotta. Ez az
állítás több alkalommal is megismétlődött a későbbiek során. Boldog vagyok. Ami
nem tudott megvalósolni gyermekkoromban, az ha sokáig is váratott magára mégis
bekövetkezett!Festő lettem!1989. novemberében a 17 képemből 15-öt elfogadott a
Zsűri Bizottsága.
Elismerték munkámat.1990-ben(február 03) Szegeden az Amatőr Képző és
Iparművészeti Kiállításon három képemmel már én is szerepeltem.Azóta
kiállítások követik egymást, már 10 kiállításom volt, ahol önállóan
szerepeltem és kettő pedig amin én is részt vettem. 1998.03.07-én
Székesfehérvárról elhoztam a kategória első díját kaptam, mint első
helyezett.Tudom a fiataon elvesztett időt soha nem pótolhatom be, de sikerült néhány
szeretettel festett képemmel ismerőseimet és szeretteimet megajándékoznom. Így most
van hivatásom, van célom.szeretnék még sok képet festeni, de nem eladásra, hanem
ajándékba. Most készülök a tizenharmadik kiállításomra:októberben az idősek
napja alkalmából. Úgy érzem a küldetésem teljesítettem, mert festő lett belőlem,
bár elmondhatom magamról, hogy igen nagy kitérővel sikerült eljutnom erre az útra.Ha
megnyeri tetszésüket az általam festett képek, akkor jelezzenek vissza, amit nagyon
szépen köszönök.Ez is erősíteni fogja bennem azt a hitet, hogy nem volt hiábavaló,
életem és adottságomat kellően gyakoroltam.Jobb, ha helyettem a képeim beszélnek.
Búcsúzom egy József Attila idézettel (japánosan):
"Nem építettem kunyhót semmagamnak,
És nem szereztem sápadt kincseket,
a vágyaim a végtelenben laknak,
S minden pompád enyém, szent kikelet."
Tisztelettel:Balázs Anna
festőművészKIÁLLÍTÁSAIM:
1989. decemberben Makón egyéni.
XIV.Megyei Amatőr Képző és Iparművészeti Kiállítás Szeged (3db kép).
1990. ben Kiskunfélegyházán Társként.
1991-1992.áprilisban Szeged egyéni, megnyitotta Pataj Miklós festőművész úr.
Petőfi Szoc.Otthonban 1992.októberben Egyéni.
1993.március hónapban Egyéni, megnyitotta Dr. Kiss Ernő Igazgató Úr.
Veörös Sándor Ált.Iskola 1994.április hó, megnyitotta Dr.Kiss Ernő művelődési
ház Igazgató Úr.
1997.december Mórahalom Óvoda, Egyéni.
1998.március hó Székesfehérvár Művelődési Ház (5db kép). Elhoztam a Kategória
első díjas Oklevelet, mint kortárs festő és iparművész.
2000. 11. számú Gondozóközpont Szeged Egyéni, megnyitotta Dr.Soós Ferenc IKV.
Igazgató Úr.
Idősek Klubja 2002. október Egyéni, megnyitotta Papp Istvánné a Humántagozat
Igazgatónője.
2004.október 2-án Nyugdíjas Otthon, megnyitotta Dr. Újhelyi István Országgyűlési
képviselő, Papp Istvánné Humántagozat Igazgatónője és Soós Ferenc IKV gazdasági
Igazgatója.
A képek magángyűjteményben vannak elhelyezve. |
Elérhetőség:
E-mail:
huszar.ani@freemail.hu Mobil:
+36-30-452-8424
Honlap: www.festomuvesz.hu/balazsanna
, www.painter.hu/balazsanna |
ABOUT ANNA BALÁZS
I was bornin the Thunder
Corner perhaps that is why my whole life was so troubled. I was born with two teeth,
friends told my family: luck will shine on this girl. Wel this prophecy would be true only
to the latter part of my life. My marriages wereunsuccessful ones albeit I tried three
times. Ultimately the advantage that came from all this was that at least I learned myself
in the ways of divorcing. So I got divorced a third time. Even from the enchanting
distance of time that has passed I can only recall memories of the harder kind, and I kniw
things passed do not fade away. Childhood wounds can hurt as much today as the day we
suffered them.
There is always a fire burning inside me and Ialways wanted to excel in something, I was
always searching for something. I was always restless, anxious and tense. My parents never
knew what I would surprise them with the next moment. We lived an eventful life. I rode
the motorcycle, jumped with parachute and I flew a glider plane in high school. My
tensions relaxed only when I sat down to draw and paint. My teachers said I was gifted
with great talent. They paid much attention to me, I had extra hours and attended a
drawing class. My teachers prepared me for the Art School. I chose painting as my true
calling.
And opportunity came as I was one of the 36 of 280 applicants who passed the entrance exam
and gained entry to the Art School. I was even granted residence in the college.
Unfortunately the opinion of that time was that painting is not for girls and that had a
great effect on my life. So it happened that I did not receive my letter of invitation to
the Art School. I was sent instead to Nursery School from where I ran away after two
months. Afterwards I finished my schools and soon after my first date I got married early
in my life. Things got even more complicated. From this marriage a boy was born and I
forgot about painting for a time. My marriage ended and from it only the painful memories
remained.
Today my child is a lawyer and father. I have two gradchildren, a girl and a boy who is in
high school now. It seems my little granddaughter inherited my talent so there will be
someone to carry on this artistic talent that runs in our family.
My son is married since 1982 and lives separately so from my loneliness I fled into
another marriage which proved to be very short lived. In just a few days it became clear
to me that I made the wrong decision and so after another divorce I remained alone again.
After a tragedy in my life in the 80s I broke down and I recieve disability pension ever
since.
Until now I had very little time to devote to painting as everyday problems sapped my
strength. I had to supplement my pension with work at a framer shop. That was the place
where I could go on with my old life. I got acquainted with paintings again and found the
idea to paint very tempting.
In 1989 I spent my easter days tryng to paint a picture for myself after a painting I saw
in the shop. After the holidays I showed it to my colleagues in the shop who could not
believe that I had painted it. This gave me more strength to start painting again. I
became obsessed, working in the day making frames and painting in the night. I knew no
rest, my strength multiplied! I felt revitalized and never felt tired. When October came I
had 17 paintings and in the shop I met famous painters of Szeged who would give me a great
deal of professional help. I want to thank them all, again.
Now I know thatart is for women as well, unlike what I was told as a school girl. It is a
wonderful calling. It cannot be learned the painter brings it with his genes, that is what
a great artist of Szeged who opened my 1992 exhibition said about me. And that has been
said again and again. I am happy. What I could not do in childhood-after a long wait-has
finally happened: I became a painter! In November 1989 5 of my paintings were accepted by
the Jury of Award. My work has been acknowledged. In 1990 February 03 I was one of the
artists of the Amateur Fine Arts and Applied Arts Exhibition with paintings on display.
Since then I had ten art-exhibitions of my own and two where my paintings were also
displayed. In 1998.03.07 my painting won first prize at Szekesfehervar.
I know I can never make up for time lost nevertheless I would like to paint many paintings
but as gifts and not for sale. I am preparing for my thirteenth exhibition that will take
place in October.
I feel I have completed my mission-I became a painter, although after a big detour. If my
paintings take to your liking please let me know. It will strengthen my faith that I have
lived and used my gift properly. But it’s better to let my paintings speak for me.
Respectfully,
Balázs
Anna, painter
Art-exhibitions:
1989. Makó
1989. Szeged, IV. Contry Amateur Fine Arts and Applied Arts Exhibition (3 paintings)
1990. Kiskunfélegyháza
1991-1992. Szeged-opened by Patay Miklós painter
1992. Szeged, Petőfi Sándor Common Lodging House
1993. Szeged, opened by dr, Kiss Ernő director
1994. Szeged, Weöres Sándor Elementary School
1997. Mórahalom, Mórahalom Kindergarten
1998. Székesfehérvár, Community Center (5 paintings) – 1st prize Certificate
2000. Szeged, Welfare Center no. II, opened by dr. Soó Ferenc IKV director
2002. Szeged, Elderly Club, opened by Papp Istvánné director
2004. Szeged, Pensioner House, opened by dr. Újhegyi István, representative of the
Parliament, dr. Soós Ferenc IKV director, Papp Istvánné director
The paintings are kept in a private collection. |
Availability:
E-mail:
huszar.ani@freemail.hu
Mobil: +36-30-452-8424
Website: www.festomuvesz.hu/balazsanna
, www.painter.hu/balazsanna |
|
